1. Mióta vagy tájékozódási futó?
1988 őszén kezdtem tájfutni Répássy Lóri segítségével a tatabányai Váci Mihály DSK-ban. Lóri, akinek nagyon sokat köszönhetek akkor került az iskolába és rögtön jó kis csapatot hozott össze, nem volt kérdés, hogy onnantól tájfutó leszek.

2. Hogy jött a Kalocsai Egyesület? (Ki által kerültél be? Kit ismertél meg elsőnek a klubból?)
Pap Ati volt az első „kalocsai”, akit megismertem, örök hála, hogy anno összebarátkoztunk és ennek is köszönhető, hogy 1997-ben a Kalocsához igazoltam az NYVSC (MGF)-ből. Az eligazolást nagyon sajnáltam, mert Nyíregyházán igazán remek csapatban versenyezhettem.

3. Miért választottad a Kalocsai Egyesületet?
Egyértelmű volt, hogy az utam Kalocsára vezet, ez egy remek társaság, remélem, innen megyek nyugdíjba is! Nagy öröm, hogy az egykori nyíregyházi csapatból más is velem tartott és többen is kötődnek Kalocsához. További fontos tényező volt Dénes Zoli személye, amit néhány felnőtt váltó- és csapatbajnoki dobogós helyezés is megerősített.

4. Mióta vagy a Kalocsai Egyesület tagja?
1997

5. Meghatározó pillanat a tájfutásban? Legnagyobb élmény?
A legmeghatározóbb pillanat az volt, amikor gyerekként 1991-ben az MGF-hez igazolhattam. Évek óta dédelgetett álom vált ezzel valóra. Viktorral és Janóval pedig éveken át alkottunk egy igazi kis csapatot. A velük megnyert és elvesztett bajnoki címek a mai napig a legkedvesebb emlékeim, minden percre tisztán emlékszem.

6. Mit adott neked a tájfutás?
Elmondhatom, hogy nagyjából a tájfutásnak köszönhetek mindent. A legtöbb barátot, életérzést, a természet iránti rajongást. A legfontosabb ebben a sorban természetesen a családom. Feleségem Barbara szintén kalocsai tájfutó, épp nemrégen volt a 10. házassági évfordulónk. Azóta már Gyermekeink (Botond, Balázs, Bulcsú és Borka) is csatlakoztak a tájfutók sorába.

7. Milyen kategóriában indulsz most?
Jelenleg F40 kategóriában versenyeznék…

8. Milyen célod van a tájfutásban még?
A jövőben remélem, hogy mielőbb minden visszatér a korábban megszokott kerékvágásba és újra mehetünk a családdal versenyezni, edzőtáborozni. Minden további pozitív tényező már csak hab lesz a tortán.