Vissza

Dénes Réka


1. Mióta vagy tájékozódási futó?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebbe a sportágba születhettem bele. Első megmérettetések a szalagos gyerekversenyek voltak, utána jöhettek a rendes versenyek.

2. Hogyan ismerkedtél meg/hogyan találtál rá a tájfutásra?
Anyatejjel szívtam magamba.

3. Hogy jött a Kalocsai Egyesület? (Ki által kerültél be? Kit ismertél meg elsőnek a klubból?)
Az egész család tájfutó, elsőnek Apa igazolt le ehhez a klubhoz, majd ahogy megismerte Anyát jött a bébi bumm és mi is belekerültünk.

4. Miért választottad a Kalocsai Egyesületet?
Nekem adott volt ez a klub, de a többieknek szerencsétlenségükre a klubtagságuk azzal párosult, hogy engem is meg kellett ismerniük. :-)

5. Mióta vagy a Kalocsai Egyesület tagja?
Elsős korom óta, azaz 2004 óta vagyok leigazolva, de lélekben születésem óta.

6. Meghatározó pillanat a tájfutásban? Legnagyobb élmény?
Bár a törött lábam miatt a kísérő versenyen se indulhattam, a 2009-es Magyarországi VB volt a jövőmet meghatározó legnagyobb élményem. Ez volt Apa utolsó VB-je. Ott volt az egész klub, mindenki Apát ábrázoló pólóban teli torokból ordított, amikor elsőnek futott át a tisztáson. Akkor bár nem én indultam, hanem ő, mégis átéltem milyen az, ha egy emberként szurkol neked rengeteg ember és milyen megtiszteltetés magyar bozót ruhában indulni és az országodat képviselni. Na meg, végre elsőnek élőben láthattam a nagy tájfutó világbajnok versenyzőket.

7. Mit adott neked a tájfutás?
Egy második családot, egy klubot, ahol átlagban csak móka van és kacagás, na meg sok SÖR! Ők bármikor megvédenének, de bármikor szívesen le is járatnak a cikis „Én pelenkáztalak” sztorijaikkal. Emellett a természet iránti fanatizmusomat, a sportok iránti szeretetemet és azt a feltöltődést, amit egy tájfutó pályán eltöltött idő nyújt. Ez nem csak egy sport, ez egy életvitel!

8. Milyen kategóriában indulsz most?
Felnőtt női.

9. Milyen célod van a tájfutásban még?
Mivel a sérülések összeszedésében első vagyok a válogatott álmaimról hamar lekellett mondanom. Sokáig tartott az elengedése, de ma már felfogtam, hogy én nem arra születtem, hogy válogatott legyek, hanem arra, hogy átadjam ennek a sportnak a szeretetét sok tájékozódási futást nem ismerőnek. Megtanítsam őket a sportág csínjára-bínjára és eljutassam őket akár a válogatottságig. Egy álmot adni a tanítványaimnak!


Vissza